Mínuszból pluszba - avagy februári szentségtörés a Nagykörúton

Péntek 13-án rossz volt a helyzet: -4 fok. Szombat 14-re még rosszabb lett: -5.
Rajtunk a póló, garbó, a futófelső, a futókabát, a futónaci, rá a mackóalsó, irány a Móricz.
A szentségtörés az az, hogy Boldi "lemezfelvétel"-re ment és a jó melegben zsolozsmázott, mikor mi kiszálltunk Balázzsal a lágymányosi farkasordítóba.
0:15 - Sehol senki, kicsit megörültünk, - hurrá, hazamehetünk! - de aztán jöttek ketten, meg még ketten.
Az utolsó perceket a Combinoban töltöttük, aztán irány a körút. Ilyen kevesen még sose voltunk, viszont a tempó legalább olyan friss volt, mint a levegő. A néhány lelkes buliba induló elmaradt a Petőfi híd előtt, mi meg robogtunk tovább.
Néhány lelkes bíztatás a Ferenc és a József körúton, a Blahán apró ováció.
A New York palotánál mellénk szegődött egy járőrkocsi és leparancsolt minket a sínekről. Ennek csak részben volt foganatja, és az Erzsébet körút közepéig a nem túl határozott közegek, némi diszpécserközponti nyomásra úgy döntöttek, elkísérnek utunkon. Így az Oktogon és a Moszkva között igazi rendőri kíséretet kaptunk. Közben szereztünk egy rajongót a Radio Q-tól is, aki - reményeink szerint - újra világgá kürtöli a 6É naccerűségét (sic.)
A szembeszél egy kicsit visszavetett a Margit hídon így időcsúcs épphogy nem lett belőle. (2006-os a próbajárat egy fél perccel jobb volt)
Számokban: 53,28 - 6 fő.
Vidám pacsi után búcsú a Moszkván, majd Balázzsal még elszaladtunk a Móriczra a 61É vonalán.
Ez volt a 6É, először - és reméljük utoljára - Boldi nélkül...

pif