Hova tűnt Forrest Gump?!

Nem volt

"Fuss, Forrest!"

Nem is tudom, mit mondjak. Elszorul az ember torka ilyenkor.
Egy ideig fontolgattam, hogy bedobom a törülközőt. De aztán felülkerekedett bennem a remény. Májusban újra nekifutunk!

Amúgy jöttünk, mentünk: 32 futó és 2 bringás vágott neki, ezúttal terelőkutya nélkül. Aztán egy fél* bringással megszaporodva és részben lecserélődött futómezőnnyel értünk célba. Az időmérést elbénáztam. Hiába, túl sok gomb van az órámon. Ha jól emlékszem, 57 perc körül futottunk. (Mi mennyi?)

Volt, aki a vasárnapi Midicittára melegítette futógéphez szokott cipőit. (Na hogy sikerült a verseny?)
Volt, aki többször meghalt futás közben, aztán mégis lélegezve futott be a Moszkva térre.
Volt, aki egy szülinapi bulit félbehagyva ugrott le a Körútra, hogy ha csak hetven méter erejéig is, de bekapcsolódjon.

Ja, és nemzetköziek lettünk. Alan vasárnap már 6É mellényben futotta a Vivicitta 12 kilométerét, és azt a meggondolatlan felajánlást tette, hogy kézbe veszi a 6É blog angol ikertestvérét. Alan, you can run, but you cannot hide. Not any more. Har-har-har.

A hunrun.com csapata végigkísért minket, szorgosan filmezve-fotózva a futást, amint arról már korábban hírt adtam. Forgatás és fotózás közben ők is rájöttek, miért van olyan kevés kép a 6É futásról: sokkal élvezetesebb a csapattal együtt vidáman falni a kilométereket, mint kívülről fényképezni. A kettő meg ugye nem nagyon megy együtt...
Drága Panferik és csapata! Köszönet a felvételekért! Jutalmul májusban elég lesz a futócipőiteket elhozni.

Legközelebb méjus kilencedikén tisztítjuk együtt a levegőt.


* Az egykerekű bajosan nevezhető kerékPÁRnak, ugyebár. :-)