2008/01/12

Nem eszi meg a kutya a telet

Pedig milyen jó lenne.
Ez alkalommal - törzsfutó vizslánkkal együtt - huszonketten futottunk. Gyülekezés közben határozottan cidri volt, ami futás közben azért lassacskán elmúlt.
Szokatlanul kevés járókelőt láttunk, az első FUSS FORREST is majdnem az Üllői útig váratott magára. Én már komolyan kezdtem aggódni, hogy esetleg el is marad. De aztán megkönnyebbültem.
Sima futás volt, rendkívüli események nélkül.
Hiányoztak a bringás kísérők és a kangoosok is, egyre jobban. Remélhetőleg a melegebb idővel ők is visszatérnek.
Menetidőnk a stopperem szerint kereken egy óra lett.

Ráadásnak íme a "6É induló" (eddigi) strófái Kiss Mira gyűjtésében, illetve tollából:

Mi vagyunk a 6-os É,
Levegőnk a városé.

Futunk, mert az szeretünk,
Együtt mégse szenvedünk.

Mi vagyunk a villamos,
Vezetőnk jó alapos.

Csinált jegyet, bérletet,
Egész évre kérheted.

Mellényünk is van jó nagy,
Sárga színű, el ne hagyd!

Abban fut itt mindenki,
Másban nem tudsz részt venni.

A futásért mi rajongva,
Gyülekezünk havonta.

Éjfél után indulunk,
Moszkva térig rohanunk.

1 megjegyzés:

vaandor írta...

Éjjel, a Nagykörút közepén
Kocog egy kicsikét
a Hatos É!

Szaladunk mi Pesten is és Budán át,
Jó villamos mind betartja a lámpát,

S végül a Moszkva tér közepén
Pihenhet kicsikét
a Hatos É.

/Az "Omnibusz" dallamára/
(Saját költés, decemberben, hazafelé alkottam, szóval hallani még nem lehetett)