A BKV átvariálta a menetrendeket, a hatosét is. Jó gyerekek vagyunk, megvártuk az immár 00:32-kor induló menetrend szerinti utolsó villamos indulását, aztán hajrá, sínre magyar!
A Blaháig vagy három villinger jött még először szembe, aztán mögöttünk. Elsőre meglepő volt, de kikövetkeztettük, hogy a remizbe menet biztos csak a végállomáson tudnak megfordulni, és ezért közlekednek záróra után.
style="font-style:italic;"(Szóljon, akit feszélyezett ez a momentum! Részemről belefér a garázsmenetes szerelvényekre figyelve futás.)
A Fuss Forrest! már nagyon az elején megvolt, még a Karinthy Frigyes úton haladva. A Boráros téren egy vicces kedvű fiatalember demonstrálta a "sokkal nehezebb letolt gatyával futni, mint felhúzott szoknyával" axióma első felét. Nem esett el, de gyorsan lemaradt.
Kis csapatunk 22 bíztató dudálást és egy (biciklis) csengetést gyűjtött be. Valamelyik megállóban a Megálló Nevével felébresztettünk egy állva (!!!) alvó illetőt, akitől ezúton kérünk elnézést.
A Rómer Flóris utcai lámpánál megtekinthettük a Kisteherautós Kaszkadőr kerékkipörgetős - két sáv szélesen farolós akciófilmes bemutatóját a frissen fellocsolt aszfalton.
A Széna téren egyik társunkat szerettei születésnapi tortával várták. A jókívánságokba és éneklésbe mindannyian bekapcsolódtunk, de aztán zöldet kaptunk, és indult a sprint a végállomáshoz.
A szokásosnak mondható 01:01 időnk magába foglalt egy személyes rekorddöntést is: [Sajnos elfelejtettem a nevét! Írjátok meg!] egyben lefutott leghosszabb távja immár nem 7,5 km, hanem 8,6!
A részletekre egyébként azért emlékszem ilyen tisztán, mert végre hasznát vettem a telefonom diktafon funkciójának, és futás után Fagyival gyorsan rámondtuk a tudnivalókat. Csak azt nem, hogy hányan voltunk. Azt jól el is felejtettem, csak az dereng, hogy egy bringás kísérő volt.
